Az arzén tartalmú ivóvíz fogyasztásának egészségkockázata

Dura Gyula, Mihály Kádár, Péter Rudnai

Sažetak


Az arzén a földkéregben gyakran megtalálható elem, talán az egyetlen olyan ivóvízben világszerte széles körben elÅ‘forduló természetes eredetű anyag, amelynek mérgezÅ‘ hatása évezredek óta ismert. Gyakran úgy nevesítik, mint „a mérgek királya, a királyok mérgeâ€. RákkeltÅ‘ hatásáról egyértelmű epidemiológiai bizonyítékokkal rendelkezünk.
A WHO Nemzetközi Ivóvíz Szabványa 1958-ban az arzén legnagyobb megengedhető koncentrációját 0,2 mg/literben (200 µg/liter) jelölte meg, majd 1963-ban ezt 50 µg/literre csökkentette, amelyet átmeneti felső határértékként az 1971. évi “Szabványban†is fenntartottak. Ugyanez az 50 µg/liter határérték jelent meg a WHO Ivóvízminőségi Irányelv 1984-ben kiadott 1. kötetében is. Az Irányelv 1993. évi 2. kiadása jelölte meg először a humán rákkeltésre vonatkozó aggályok alapján ideiglenes határértékként a 10 µg/litert. Ezt a határértéket a 2003. évi 3. kiadás is fenntartja, azonban továbbra is ideiglenes határértékként. A határérték ideiglenes jellegét részben a kis koncentrációk tényleges kockázatával kapcsolatos jelentős bizonytalanság indokolja – beleértve a hatásmechanizmusra és a nagyobb koncentrációknál előforduló biológiai hatások kisebb koncentrációkra történő extrapolációjára vonatkozó bizonytalanságokat is –, másrészt viszont az ennél kisebb arzénkoncentrációk biztosításához szükséges vízkezelés gyakorlati nehézségei sem teszik egyelőre lehetővé ennél szigorúbb határérték ajánlását. Az Európai Unió az 1998-ban elfogadott 98/83/EK Irányelvben (az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről) átvette a WHO ajánlását, így az arzén 10 µg/literes határértéke 2003. december 25-ei hatállyal minden tagállamra kötelező.
Magyarországon az arzén jelenlétéről ivóvizeinkben sokáig alig rendelkeztünk ismeretekkel, és az arzén nem is szerepelt az akkori ivóvíz-minőségi szabványban. A Duna-Tisza közén azonban előfordultak ivóvíz eredetű arzénnek tulajdonított bőrbetegségek, sőt halálos arzénmérgezések is, amiket elásott arzéntartalmú permetszereknek tulajdonítottak. A szennyezés forrásának keresésére végzett kutatások meglepő eredményei alapján 1981-ben a közüzemi vízművek körében országos felmérés kezdődött. Ekkor kiderült, hogy több mint 400.000 ember fogyaszt magas arzén tartalmú ivóvizet. 1983-ban kezdődött meg az első arzén-mentesítési program, amelynek eredményeképpen 1998-ra elérték, hogy a közüzemi vízellátásban részesülők szinte teljes mértékben az akkor hatályos 50 µg/literes határértéknek megfelelő arzéntartalmú ivóvizet kapjanak. Ugyanebben az évben jelent meg a fentebb említett Európai Irányelv, ami előrevetítette a további beavatkozások szükségességét. A határérték ötödére csökkenése az óriási erőfeszítések árán elért eredmények ellenére is a határérték feletti arzéntartalmú ivóvizet fogyasztó népesség jelentős növekedését eredményezte.

Ključne riječi


arzén; ivóvíz; egészségkárosodás; egészségkockázat

Cijeli tekst:

PDF


Hrvatski časopis za javno zdravstvo, ISSN 1845-3082, Otvoreni pristup - autori zadržavaju autorsko pravo uz obavezu navođenja izvora u slučaju citiranja